That’s my boy
Rendező:
Sean Anders
Producer:
Adam Sandler
Író:
David Caspe
Főszereplők:
Adam Sandler (Donny Levine); Andy
Samberg (Todd Levine); Leighton
Meester (Christina)

Először is szép estét kívánok
mindenkinek, megérkeztem az első film kritikámmal, amiben nem másról, mint a
That’s my boyról fogok elmélkedni kicsit.
Kezdjünk is hozzá!
Szeretném leszögezni, hogy nálam csupán
egyetlen név elég volt ahhoz, hogy garantáltan megnézzem a filmet és ez a név pedig
nem más, mint a csodás Adam Sandler. Nálam ő az egyik IstenKirály ha
színészekről van szó! Az eddigi összes filmjét láttam már és egyetlen olyat sem
tudok mondani ami ne tetszett volna. Tehát a kérdésre miszerint miért és hogyan
bukkantam rá a filmre a válasz ő maga.
A
továbbiak spoilert tartalmazhatnak!
A történet 1984-ben kezdődik, amikor Donny
még csak tizenhárom éves volt és egy Massachusetts-i gimibe járt. Már az első
egy-néhány párbeszéd mosolyra késztetett hisz a főszereplő srác két barátja
igazán mókás figura. Egyik sem éppen a lányok kedvence és eléggé erős
utalásokat tesznek a tényre miszerint a magas fürtös srác ugyan így érez a női
nemmel szemben. Donny a tojáshéjjal a seggén élő vagány úgy határoz neki elege
van a csajokból, ő ezentúl az igazi nőkre fog bukni. Már meg is van a
kiszemeltje egyik tanárnője személyében. Nem is késlekedett sokat megpróbálta
elhívni egy randira, a keresztnevén szólította és elég felnőttes tevékenységre
invitálta őt. Persze a nő rögtön büntetést szabott ki, a külföldön már oly
bevált elzárást.
Meglepő vagy sem Mrs. McGarricle-t nem
kellett sokáig győzködni, mi több ő az, aki rámászik a kissrácra. Vicces a
szitu nem tagadom én is nevettem rajta, na de azért nézzük meg közelebbről ezt
a dolgot. Donny csak tizenhárom a nőci pedig huszonöt körül lehet… Akárhogy is
nézem ez minimum tizenkét év korkülönbség s tekintve, hogy kiskorú az érintett
ott visít az ember fülében egy igen fontos és nagy súllyal rendelkező szó:
Pedofília. Ha valakinek esetleg nem lenne tiszta a szó jelentése, akkor most
kisegítem kicsit. A pedofília alatt felnőtt emberek nemileg éretlen gyermekek
iránti szexuális vonzódását értjük. Igen komoly dolog és szerencsére a törvény bünteti
az efféle cselekedetet. Az ok, amiért egyáltalán bele mentem most ebbe a témába
az az, hogy ha kicsit jobban belegondolunk elég bizarr, hogy egy vígjáték
alappilléreként szolgál. Ők mégis képesek voltak olyan módon tálalni az
egészet, hogy az emberek ennek ellenére nevessenek rajta. Szóval nem tudom
eldönteni kiben van több defekt a filmes gárdában vagy bennünk? Ezt sosem
tudjuk meg valószínűleg, de hát talán mindegy is.
Térjünk vissza a cselekményekhez és a
vidám gondolatokhoz.
Miután elég intim és vicces helyzetben
találják őket az egész iskola mi több a média is tudomást szerez Donny Levine-ről,
akit a világ legmenőbb csávójának kiáltanak ki a történtek miatt. Persze a
tanárnő börtönbe kerül a bökkenő viszont az, hogy ebből a nagy románcból
születik egy gyerekük…
És itt ugrunk úgy harminc évet. Donny
egy legatyásodott médiasztár, aki zűrből zűrbe keveredett az évek során pont
úgy, ahogyan most is. Kitől kérhetne segítséget, ha nem a fiától aki jó munkával
és élettel rendelkezik. No, de ne feledkezzünk meg arról az icike-picike
problémáról, hogy Todd – aki névváltoztatása előtt Hansolo volt –, nem tartja a
kapcsolatot alig tizennégy évvel idősebb apjával, mi több még azt is tagadja a
környezetében élők előtt, hogy egyáltalán él. Todd esküvőre készül egy szép
lánnyal, Christinával, aki nem mellesleg egy igen tehetős család egyetlen
leánykája. A mennyasszonyt Leighton
Meester testesíti meg akit én személy szerint nagyon kedvelek. A Gossip Girl című sorozatban ismertem meg
és már az elejétől kezdve ő volt az egyik kedvencem belőle. Donny persze
megpróbál ismét a fia közelébe férkőzni és bár első sorban csak a pénz miatt
teszi, a későbbiekben kicsit változnak a dolgok. Rengeteg galibát okoz és sok-sok
vicces pillanatot szerez nekünk.
Személy szerint a legénybúcsús rész volt
a kedvencem, amikor apa és fia, na meg a nagybácsi Vanilla Ice együtt partizzák
át az éjszakát. Muris volt, amikor apa biciklizni tanítja a harmincéves fiát
vagy amikor bowlingoznak és a golyó helyett önmagukat használják a tarolásra.
Néhány szó a színészi
munkáról:
Adam
Sandler: Róla nem igazán tudok negatívumot
mondani, hisz ő Adam! Persze az idő múlása már rajta is meglátszik, a játékán viszont
ez semmit sem változtat. Remek színész és mindig az is marad.
Leighton
Meester: Nem sok filmjét láttam még, de amiben
láttam jól alakított. Jól áll neki ez a hisztis, parancsolgatós szerep. Tetszett
az alakítása, persze Oscar ezért még nem jár neki.
Andy
Samberg: Neki szerintem tipikus komédiafilmbe
illő feje van. Tudom talán ez kicsit furin hangzik, de tényleg így gondolom. Az
alakítása szerintem jó volt, én tudtam nevetni rajta, persze ettől ő még nem
lett nagy kedvenc nálam.
Összességében ez egy jó film lett. Sean Anders remek rendezői munkát
végzett. Többek között az ő nevéhez fűződik a Túl jó nő a csajom, a Szextúra,
Mr. Popper pingvinjei, Dumb és Dumber – utóbbi kettőben forgatókönyvíróként
működött közre.
Tehát mindenképpen ajánlom a megnézését
és nem csak fiatalok számára. Társaságnak jöhetnek a haverok, vagy tesó, de
akár egy családi mozizásra is alkalmas lehet. A jó hangulatot mindenképpen
megalapozza.
Ez lenne az én
véleményem, de kifejezetten kíváncsi lennék a tiétekre is! Kinek, hogy
tetszett, esetleg kérdés óhaj-sóhaj?
Köszönöm a
figyelmet!
P. Sawyer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése