Dark Shadows - Movie

Dark Shadows

Rendező: Tim Burton

Producer: Johnny Depp, Christi Dembrowski, David Kennedy, Graham King, Richard D. Zanuck

Író: Seth Grahame-Smith, Dan Curtis

Főszereplők: Johnny Depp; Michelle Pfeiffer; Helena Bonham Carter; Eva Green

Az átkok nem öregszenek. Egy XVIII. századi férfi, Barnabas Collins (Johnny Depp) megszerez mindent, amire vágyik: pénzt, hatalmat, birtokot, csak a szerelemben nincs szerencséje, ugyanis egy boszorkány (Eva Green) egy sértésre átokkal felel.

Barnabast kétszáz évvel később véletlenül kiszabadítják a sírjából, és nem nyugodhat békében: visszatér a régi házába, ahol kénytelen megismerkedni zavaros XX. századi utódaival. Jobb híján beköltözik a családi rezidenciába, megpróbálja elviselni az anyukát (Michelle Pfeiffer), a velük lakó pszichológust (Helene Bonham Carter), a lázadó kamaszlányt (Chloe Grace Moretz) - akiknek mind megvan a maga sötét titka és őrült terve az új rokonnal: a kísértetiesen vén ősapával.

Egy újabb Tim Burton film… meglepő vagy sem ez egy újabb Johhny Depp filmet is jelent egyben mintha már nem is létezne egyik a másik nélkül. Tim Burton neve garantálja, hogy valami elvont, kicsit más filmet kapunk, mint kinézetre, mint történetileg. Csak, hogy kicsit jobban tisztában legyünk az úr munkásságával megemlítenék pár csodás filmet, melyet neki köszönhet a világ. Először is kiskorom nagy kedvencét említeném az Ollókezű Edwardot, ami 1990-ben készült majd ott volt 1996-ban a Támad a Mars, 1999-ben jött az Álmosvölgy legendája, 2005-ben az egyik személyes kedvencem Charlie és a csokigyár címmel, 2007-ben a híres musical Sweeney Todd s végül, de nem utolsó sorban megemlíteném még a 2010-es Alice Csodaországbant. Hat filmet említettem meg abból ötben Johnny Depp a főszereplő, ez azért elég jó arány nem?

S ha már Johnny Depp akkor megemlítenék tőle is néhány nagy kedvencemet, ami az előbbi felsorolásban nem szerepelt. 1990-ben volt egy filmje ami Cry baby címmel jelent meg. Már nagyon régen láttam, de egy mókás és szórakoztató film. A másik nagy kedvencem pedig nem meglepő módon a Karib tenger kalózai. Nem tudok egy részt kiemelni a négyből, mert mindet úgy szeretem, ahogy van. Jack Sparrow egyszerűen imádnivaló és szerintem ezzel az állításommal egyetlen nő sem vitatkozna!

Na és akkor most végre térjünk rá ennek a bejegyzésnek a témájára, mégpedig a Dark Shadows, azaz az Éjsötét árnyék című filmre.

A történet mesélője Barnabas Collins (Johhny Depp) aki még csak kisgyerek volt, amikor családjával 1760-ban Collinsportba költöztek, a városba, amit ők tettek naggyá. Gazdag család sarja volt, idővel pedig egy olyan ifjú férfi, aki mindent és mindenkit megkaphatott, akit csak akart. Nem is fogta vissza magát akkor sem amikor Angelique-ket kellett elcsábítania. A nő persze jóhiszeműen arra következtetett ezek után örökké együtt lesznek mert Barnabas és éppúgy szereti őt, mint ő a férfit. Barnabas azonban felvilágosította az érzelmeiről… lehet nem kellett volna. Angelique kissé dühös lett és egy sokszor bevált módot választott arra, hogy megbüntesse a férfit, ez pedig nem más mint a mágia még hozzá a fekete mágia, ugyanis Angelique boszorkány volt.

Barnabas ezek után elvesztette a szüleit s nem régiben megtalált szerelmét is és tudta mindennek köze van a sebzett nőhöz. Angelique azonban nem érte be ennyivel. Megátkozta a Barnabast, így örökéletre kárhoztatva, vámpír testbe zárva. Végül pedig mikor rájött, hogy mindezek ellenére sem kaphatja meg a férfi szerelmét ráuszította a város lakóit és végső csapásként betuszkolta őt egy koporsóba majd elásatta mindenki szeme láttára.

Ugrunk az időben egészen 1972-ig. Az első képkockákon egy teljesen átlagos lányt láthatunk, vonaton utazik… tök lényegtelennek hat. Csakhogy épp Collinsportba tart, azon belül is Collinswoodba, a házba, amit anno Barnabas családja építtetett. Állás ügyben kopogtat az akkori Collinséknál, ő lesz az új nevelőnő. Én mondom az a család már első látásra sem normális aztán ez csak még biztosabb lesz, ahogy telik az idő. A filmből persze Helena Bonham Carter sem maradhatott ki, ő is amolyan fontos tartozéka a Burton és úgy egyébként a Depp filmeknek. Itt pszichológust játszik, ami elég fura tekintve, hogy ez a nő elég tébolyultbak tűnik, mármint úgy alapból minden eddigi filmjében, amiben láttam. A család többi tagjaként feltűnik Michelle Pfeiffer mint családanya – vagy nagynéni igazából nincs tisztázva a dolog –, két gyerek egy tini lány és egy kisfiú. Az apukájuk viszonylag hamar eltűnik a képből, így róla nem is tennék több említést. A pillanat, amikor megláttam a lány arcát emlékezetes volt… szerintem még életemben nem láttam ennél unottabb arckifejezést. Egyébként szép lány… legalábbis szerintem. Nagyra törő vágyai vannak… a híres New York cityben szeretne élni, mint a sok híres ember, ezért meggyűlik vele az anyja – vagy nagynénje –, baja.

A közeli építkezésen találnak valamit a föld alatt. Kiássák és ’lőn feltámasztják Barnabas Collinst. Tekintve, hogy több mint kétszáz évet töltött a föld alatt kicsit megéhezett – vagy mondhatnám úgyis, hogy megszomjazott –, ez idő alatt. Kinyír pár munkást, vagyis az összeset majd neki vág az útnak… a haza vezető útnak. Minden teljesen új neki, a villogó kirakatok, az ahogyan az emberek öltözködnek, na de hát az lett volna furcsa ha ennyi idő alatt nem változtak volna meg a dolgok nem? Végül odaért Collinswoodba, ott áll a hatalmas kapu előtt, az ingje csupa vér és nem teketóriázik sokat, bemegy a házba lévén az mégis csak az övé vagy mifene. A gyerekekkel találkozik bent először azok meg csak néznek  szokásos értelmes fejükkel, hogy ki ez a pasi itt és mégis hogyan néz ki? Megjelenik a mami átvált anyatigrisbe bla bla bla. Neki is feltűnik a pasi különcsége, na de hamar megtudja miért olyan amilyen. Barnabas elmondja neki, hogy vámpír a nő meg egyből el is hiszi meg minden… én azért lehet megkérdőjelezném ha valaki beállítana hozzám és azt mondaná „A nevem Barnabas Collins, az ősöd vagyok és nem mellesleg vámpír”, na de mindegy menjünk tovább.

A csaj megkéri őt, hogy ne mondja el másnak ezt a dolgot szóval meg is egyeznek, Barnabas pedig ott marad, mint új családtag.

Nem kell sokat várni, hogy Angelique is megjelenjen s a sok év elteltével is épp oly fiatalosan akárcsak kétszáz éve. Kopogtat Collinsék ajtaján és rögtön Barnabast keresi. Nem is kell sokáig hisz azonnal megjelenik. Meglepő vagy sem nem repdes a látogatójától. Négyszemközt beszélgetnek, a nő feleleveníti a szép pillanatokat Barnabas azonban a pokol legmélyebb bugyrába kívánja a boszorkányt.

Most, hogy Barnabas visszatért megpróbálják újból feléleszteni a családi vállalkozást amit még Angelique tett tönkre.

Közben Barnabas felkelti a házi pszichológus figyelmét is, tekintve milyen furcsán viselkedik, az ahogyan beszél meg minden így ráveszi egy kezelésre. Hipnotizálja, ami alatt szépen elmond neki mindent arról kicsoda micsoda. Kicsit kiakad a nőci, de végülis a későbbiekben a segítségére lesz vagy legalábbis úgy tesz mintha ő lenne Barnabas segítségére miközben épp ellenkezőleg történik.

Főhősünk teljesen belehabarodik a nevelőnőbe és csak az jár a fejében hogyan hódítsa meg. Tekintve, hogy kicsit mások most már az udvarlási szokások Caroline-hoz fordul tanácsért.

Angelique áskálódik… a doktornő áskálódik…

Végülis ugyan ott vannak ahol két száz éve. Angelique Barnabast akarja, Barnabas pedig Victoriát.

Láthattam életem legviccesebb szex jelenetét, amely egy egész szoba leamortizálásával járt. Majd Collinsék rendeznek egy bált, vagyis ahogy Caroline említi egy Happeninget. Időközben betekintést nyerünk Victoria gyermekkorába is, kiderül, hogy akárcsak a kis Collins fiú ő is szellemeket lát, egy nő szellemét annak a nőnek a szellemét, akire annyira hasonlít, Barnabas régen elhunyt szerelmére. Megtudjuk végül azt is, hogy miben settenkedett a doktornő és hát mondjuk úgy az ő története nem végződött happy enddel.

Végezetül lesz egy kisebb „összecsapás” a vámpír és boszi között aztán, hogy még egy poént elsüthessenek, nem marad ki a vérfarkas dolog sem, de azt nem árulom el ki lesz a vicc tárgya. A boszi kimúl és itt a vége fuss el véle… Ja, de még előtte Victoria átesik némi változáson… és boldogan élnek míg meg nem halnak.

Összesítve én élveztem a filmet, nem mondom, hogy a legjobb Burton illetve Depp film, de a rajongóiknak mindenképpen ajánlom. Depp az átalakulás mestere és ezúttal sem okozott csalódást. Társaságnak inkább barátokat ajánlom, de akár egyedül is nekiülhettek.

Értékelés: 

Köszönöm a figyelmet!

P. Sawyer