Dark Shadows - Movie

Dark Shadows

Rendező: Tim Burton

Producer: Johnny Depp, Christi Dembrowski, David Kennedy, Graham King, Richard D. Zanuck

Író: Seth Grahame-Smith, Dan Curtis

Főszereplők: Johnny Depp; Michelle Pfeiffer; Helena Bonham Carter; Eva Green

Az átkok nem öregszenek. Egy XVIII. századi férfi, Barnabas Collins (Johnny Depp) megszerez mindent, amire vágyik: pénzt, hatalmat, birtokot, csak a szerelemben nincs szerencséje, ugyanis egy boszorkány (Eva Green) egy sértésre átokkal felel.

Barnabast kétszáz évvel később véletlenül kiszabadítják a sírjából, és nem nyugodhat békében: visszatér a régi házába, ahol kénytelen megismerkedni zavaros XX. századi utódaival. Jobb híján beköltözik a családi rezidenciába, megpróbálja elviselni az anyukát (Michelle Pfeiffer), a velük lakó pszichológust (Helene Bonham Carter), a lázadó kamaszlányt (Chloe Grace Moretz) - akiknek mind megvan a maga sötét titka és őrült terve az új rokonnal: a kísértetiesen vén ősapával.

Egy újabb Tim Burton film… meglepő vagy sem ez egy újabb Johhny Depp filmet is jelent egyben mintha már nem is létezne egyik a másik nélkül. Tim Burton neve garantálja, hogy valami elvont, kicsit más filmet kapunk, mint kinézetre, mint történetileg. Csak, hogy kicsit jobban tisztában legyünk az úr munkásságával megemlítenék pár csodás filmet, melyet neki köszönhet a világ. Először is kiskorom nagy kedvencét említeném az Ollókezű Edwardot, ami 1990-ben készült majd ott volt 1996-ban a Támad a Mars, 1999-ben jött az Álmosvölgy legendája, 2005-ben az egyik személyes kedvencem Charlie és a csokigyár címmel, 2007-ben a híres musical Sweeney Todd s végül, de nem utolsó sorban megemlíteném még a 2010-es Alice Csodaországbant. Hat filmet említettem meg abból ötben Johnny Depp a főszereplő, ez azért elég jó arány nem?

S ha már Johnny Depp akkor megemlítenék tőle is néhány nagy kedvencemet, ami az előbbi felsorolásban nem szerepelt. 1990-ben volt egy filmje ami Cry baby címmel jelent meg. Már nagyon régen láttam, de egy mókás és szórakoztató film. A másik nagy kedvencem pedig nem meglepő módon a Karib tenger kalózai. Nem tudok egy részt kiemelni a négyből, mert mindet úgy szeretem, ahogy van. Jack Sparrow egyszerűen imádnivaló és szerintem ezzel az állításommal egyetlen nő sem vitatkozna!

Na és akkor most végre térjünk rá ennek a bejegyzésnek a témájára, mégpedig a Dark Shadows, azaz az Éjsötét árnyék című filmre.

A történet mesélője Barnabas Collins (Johhny Depp) aki még csak kisgyerek volt, amikor családjával 1760-ban Collinsportba költöztek, a városba, amit ők tettek naggyá. Gazdag család sarja volt, idővel pedig egy olyan ifjú férfi, aki mindent és mindenkit megkaphatott, akit csak akart. Nem is fogta vissza magát akkor sem amikor Angelique-ket kellett elcsábítania. A nő persze jóhiszeműen arra következtetett ezek után örökké együtt lesznek mert Barnabas és éppúgy szereti őt, mint ő a férfit. Barnabas azonban felvilágosította az érzelmeiről… lehet nem kellett volna. Angelique kissé dühös lett és egy sokszor bevált módot választott arra, hogy megbüntesse a férfit, ez pedig nem más mint a mágia még hozzá a fekete mágia, ugyanis Angelique boszorkány volt.

Barnabas ezek után elvesztette a szüleit s nem régiben megtalált szerelmét is és tudta mindennek köze van a sebzett nőhöz. Angelique azonban nem érte be ennyivel. Megátkozta a Barnabast, így örökéletre kárhoztatva, vámpír testbe zárva. Végül pedig mikor rájött, hogy mindezek ellenére sem kaphatja meg a férfi szerelmét ráuszította a város lakóit és végső csapásként betuszkolta őt egy koporsóba majd elásatta mindenki szeme láttára.

Ugrunk az időben egészen 1972-ig. Az első képkockákon egy teljesen átlagos lányt láthatunk, vonaton utazik… tök lényegtelennek hat. Csakhogy épp Collinsportba tart, azon belül is Collinswoodba, a házba, amit anno Barnabas családja építtetett. Állás ügyben kopogtat az akkori Collinséknál, ő lesz az új nevelőnő. Én mondom az a család már első látásra sem normális aztán ez csak még biztosabb lesz, ahogy telik az idő. A filmből persze Helena Bonham Carter sem maradhatott ki, ő is amolyan fontos tartozéka a Burton és úgy egyébként a Depp filmeknek. Itt pszichológust játszik, ami elég fura tekintve, hogy ez a nő elég tébolyultbak tűnik, mármint úgy alapból minden eddigi filmjében, amiben láttam. A család többi tagjaként feltűnik Michelle Pfeiffer mint családanya – vagy nagynéni igazából nincs tisztázva a dolog –, két gyerek egy tini lány és egy kisfiú. Az apukájuk viszonylag hamar eltűnik a képből, így róla nem is tennék több említést. A pillanat, amikor megláttam a lány arcát emlékezetes volt… szerintem még életemben nem láttam ennél unottabb arckifejezést. Egyébként szép lány… legalábbis szerintem. Nagyra törő vágyai vannak… a híres New York cityben szeretne élni, mint a sok híres ember, ezért meggyűlik vele az anyja – vagy nagynénje –, baja.

A közeli építkezésen találnak valamit a föld alatt. Kiássák és ’lőn feltámasztják Barnabas Collinst. Tekintve, hogy több mint kétszáz évet töltött a föld alatt kicsit megéhezett – vagy mondhatnám úgyis, hogy megszomjazott –, ez idő alatt. Kinyír pár munkást, vagyis az összeset majd neki vág az útnak… a haza vezető útnak. Minden teljesen új neki, a villogó kirakatok, az ahogyan az emberek öltözködnek, na de hát az lett volna furcsa ha ennyi idő alatt nem változtak volna meg a dolgok nem? Végül odaért Collinswoodba, ott áll a hatalmas kapu előtt, az ingje csupa vér és nem teketóriázik sokat, bemegy a házba lévén az mégis csak az övé vagy mifene. A gyerekekkel találkozik bent először azok meg csak néznek  szokásos értelmes fejükkel, hogy ki ez a pasi itt és mégis hogyan néz ki? Megjelenik a mami átvált anyatigrisbe bla bla bla. Neki is feltűnik a pasi különcsége, na de hamar megtudja miért olyan amilyen. Barnabas elmondja neki, hogy vámpír a nő meg egyből el is hiszi meg minden… én azért lehet megkérdőjelezném ha valaki beállítana hozzám és azt mondaná „A nevem Barnabas Collins, az ősöd vagyok és nem mellesleg vámpír”, na de mindegy menjünk tovább.

A csaj megkéri őt, hogy ne mondja el másnak ezt a dolgot szóval meg is egyeznek, Barnabas pedig ott marad, mint új családtag.

Nem kell sokat várni, hogy Angelique is megjelenjen s a sok év elteltével is épp oly fiatalosan akárcsak kétszáz éve. Kopogtat Collinsék ajtaján és rögtön Barnabast keresi. Nem is kell sokáig hisz azonnal megjelenik. Meglepő vagy sem nem repdes a látogatójától. Négyszemközt beszélgetnek, a nő feleleveníti a szép pillanatokat Barnabas azonban a pokol legmélyebb bugyrába kívánja a boszorkányt.

Most, hogy Barnabas visszatért megpróbálják újból feléleszteni a családi vállalkozást amit még Angelique tett tönkre.

Közben Barnabas felkelti a házi pszichológus figyelmét is, tekintve milyen furcsán viselkedik, az ahogyan beszél meg minden így ráveszi egy kezelésre. Hipnotizálja, ami alatt szépen elmond neki mindent arról kicsoda micsoda. Kicsit kiakad a nőci, de végülis a későbbiekben a segítségére lesz vagy legalábbis úgy tesz mintha ő lenne Barnabas segítségére miközben épp ellenkezőleg történik.

Főhősünk teljesen belehabarodik a nevelőnőbe és csak az jár a fejében hogyan hódítsa meg. Tekintve, hogy kicsit mások most már az udvarlási szokások Caroline-hoz fordul tanácsért.

Angelique áskálódik… a doktornő áskálódik…

Végülis ugyan ott vannak ahol két száz éve. Angelique Barnabast akarja, Barnabas pedig Victoriát.

Láthattam életem legviccesebb szex jelenetét, amely egy egész szoba leamortizálásával járt. Majd Collinsék rendeznek egy bált, vagyis ahogy Caroline említi egy Happeninget. Időközben betekintést nyerünk Victoria gyermekkorába is, kiderül, hogy akárcsak a kis Collins fiú ő is szellemeket lát, egy nő szellemét annak a nőnek a szellemét, akire annyira hasonlít, Barnabas régen elhunyt szerelmére. Megtudjuk végül azt is, hogy miben settenkedett a doktornő és hát mondjuk úgy az ő története nem végződött happy enddel.

Végezetül lesz egy kisebb „összecsapás” a vámpír és boszi között aztán, hogy még egy poént elsüthessenek, nem marad ki a vérfarkas dolog sem, de azt nem árulom el ki lesz a vicc tárgya. A boszi kimúl és itt a vége fuss el véle… Ja, de még előtte Victoria átesik némi változáson… és boldogan élnek míg meg nem halnak.

Összesítve én élveztem a filmet, nem mondom, hogy a legjobb Burton illetve Depp film, de a rajongóiknak mindenképpen ajánlom. Depp az átalakulás mestere és ezúttal sem okozott csalódást. Társaságnak inkább barátokat ajánlom, de akár egyedül is nekiülhettek.

Értékelés: 

Köszönöm a figyelmet!

P. Sawyer

Maggie Stiefvater - Linger

Maggie Stiefvater

Linger

(Várunk)

„Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval. Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól. Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?”

Itt az ideje kicsit beszélgetni erről a könyvről is. A Linger – ami nálunk 2010-ben jelent meg –, Maggie Stiefvater Shiverjének a második kötete. A borító most is szép akár az első esetében. Tartották magukat a jól bevált koncepcióhoz, csak most egy kevésbé rideg színt választottak.
 A történet ott folytatódik ahol az első véget ért. Sam felbukkanásával az első könyv végén megnyugodhattunk, hogy a súlyos agyhártyagyulladás nem ölte meg a fiút, az azonban, hogy sikerül-e véglegesen Sam testében maradnia bizonytalan. Igazából az egész második kötet erre a bizonytalanságra épült. Ez azonban már nem csak kettő, hanem négy szemszögből íródott. Grace, Sam, Isabel és egy új farkas, Cole szemszögéből.

Sam számára minden emberként eltöltött nap ajándék és hihetetlen csoda s bár Grace-nek megpróbálja nem mutatni, az ő szemszögeiből olvasott fejezetekből kiderül mennyire idegen neki ez az érzés. Mennyire retteg attól, hogy egyszer csak kiderül mekkorát tévedtek és a vírus mellyel megfertőzték őt az első könyvben nem gyógyította meg, hogy ismét farkasként kell majd élnie… egy olyan helyen ahol nincs Grace. Idővel aztán kezd hinni abban, hogy valóban megtörtént, meggyógyult. Maggie gondoskodott arról, hogy ebben a második részben se maradjunk izgalom nélkül. Cole az új fiú, farkas – épp ahogy azt ő szerette volna –, Olívia farkas, Sam ember, Grace pedig kezd egyre betegebb és betegebb lenni. Feltehetjük a kérdést vajon mi történik vele? Nem tudom nekem elég egyértelmű volt a válasz már az első rosszullétek alkalmával is, de ennek ellenére az írónőnek sikerült úgy szőni a szálakat, hogy mindvégig köröm rágva izguljak mi lesz ennek az egésznek a vége. Mint azt az Shiver esetében említettem is Grace szüleivel nem voltam illetve vagyok kibékülve. A második kötet úgy száz oldala után végül Grace és Sam lebuknak, már ami az együtt alvást illeti. Bár azt hiszem ha Grace nem lett volna olyan rosszul azon az estén továbbra se tűnt volna fel nekik belőle semmi. A lány apja persze fortyog a dühtől és kérdőre vonja a lányát mi folyik ott, tehát kezd úgy viselkedni mint egy apa a kérdés csak az, hogy nem túl késő-e már ehhez? A lánya tizenhét éves, kérdezem én, ha eddig nem viselkedett apaként, akkor miért pont most kéne? Nem csak én voltam ezzel, így mert Grace-ben is ugyanezek a kérdések vetődtek fel. Ez az éjszaka volt az első igazi krízispont hisz nem csak, hogy lebuktak, de Grace tényleg nagy bajban volt. A szülei azonnal kórházba vitték, Samet pedig mint valami utolsó szemétládát félresöpörték. Grace-t hazaengedték mondván, hogy csak láz, de Sam tudta érezte, hogy itt sokkal többről van szó. Brisbane papa persze ezután elővette a kemény oldalát és eltiltotta a szerelmeseket egymástól, nincs telefon, nincs látogatás. Nagyon sajnáltam Samet hisz olyan kis aggodalmas, annyira szereti Grace-t és belegondolni, hogy még csak nem is láthatja, nem segíthet neki borzalmas volt.

Eközben a másik két szereplő Isabel és Cole kapcsolata is egyre kuszább és kuszább lett. Imádtam az első találkozásukat. Isabelék hatalmas házában történt és a csupaizom Cole ádámkosztümben lepte meg Isabel Culpepert. Már az első kötetben is mondtam mennyire csípem Isabelt és ez kicsit sem változott meg ebben a könyvben sem, vagy ha mégis akkor csak pozitívan. Nagyszájú, amolyan engem semmi és senki nem érdekel, de közben meg egy nagyon mély érzésű lány, akinek súlyos bűntudat és fájdalom nyomja a szívét. Gyönyörű, gazdag mégsem boldog. A szülei még Grace szüleinél is rosszabbak. Az apja egy igazi tuskó és éppen ezért imád borsot törni az orruk alá. Sosem azt teszi, amit mondanak neki, szellemes és jól megtudja mondani másoknak a magáét. Nekem ez tetszik, talán azért mert kicsit én is ilyen vagyok… Grace és ő olyanok, mint tűz és víz mégis kénytelenek egymásra támaszkodni a bajban. Ami Cole-t illeti, imádom! Pont olyan, mint Isabel csak pasiban. Ő az a karakter, akinek igazán érdekelne a háttértörténete. Persze tesznek említéseket a múltjáról, hogy miért akart önként így élni, farkasként, de mélyebben nem megy bele az írónő. Személy szerint szívesen olvasnék egy könyvet, ami Cole St. Clairről szól. Közte és Isabel közt már az első pillanattól kezdve forr a levegő, és amikor egy szobába kerültek folyton azt várta az ember, hogy mikor ugranak egymásnak. A címkék, amiket visel, az hogy már egész fiatalon egy rock banda frontembere lett, az ahogyan szarik mindenre, a drogok és az alkohol világa amibe bekerült, a minden éjjel másik  nővel lenni életmód és mégis ennek ellenére kiderül fejezetről fejezetre mennyire okos férfi. Egy szó, mint száz az egyik kedvenc karakterem lett.

Időközben Grace állapota romlik, eljön Sam szülinapja. Maggie ebben a könyvben sem hanyagolta el Sam művészi hajlamait. Egyre többet énekel és ír dalokat. Kifejezetten tetszik a fiú ezen oldala. A szülők még mindig mérgesek és játsszák a szerepüket, Grace azonban nem hagyja magát szerencsére! Rengeteg agyalás és spekuláció jellemzi a könyv második felét. A kérdés pedig még mindig ugyan az: Vajon mi okozza a farkasok átváltozását? Van ellenszer? Sam valóban meggyógyult vagy csak egy ketyegő bomba akárcsak Grace? Na és mi van a többi farkassal, hány átváltozásuk van még hátra? Sam számára Beck az a személy, aki betöltötte az apa szerepet az életében, felnéz rá és tiszteli, de lehetséges, hogy sosem láthatja többet…

Az első könyv végén Sam és Grace ember, azonban a második végére egyikük átváltozik. Nem árulom el melyik, hisz nem akarom én lelőni a poént!

Összegezve ez is egy jó könyv lett, Maggie jó munkát végzett. Ha már az első könyvnél abbahagyta volna, akkor is teljesen megállta volna a helyét a történet, így viszont alkalmat adott magának arra, hogy minden apró szálat elvarrhasson.

Akinek tetszett az első rész szerintem annak tetszeni fog ez is. Én nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek!

Értékelés:

Köszönöm a figyelmet!

P. Sawyer

That's m boy - Movie

That’s my boy

Rendező: Sean Anders

Producer: Adam Sandler

Író: David Caspe

Főszereplők: Adam Sandler (Donny Levine); Andy Samberg (Todd Levine); Leighton Meester (Christina)

"Apa csak egy van. Néha még az is sok. Donny Berger sokáig nem is tekintette magát igazi apának. Kamaszkorában viharos kalandba keveredik szexi tanárnőjével - melyik kamaszfiú ne álmodozna erről -, és miután kapcsolatuk lelepleződik, Ms. McGarricle-t börtönbe zárják. Szerelemgyerekük, Todd felnevelése pedig a fiatal Donnyra marad. 30 évvel később, Donny hírét veszi, hogy fia, - aki közben sikeres üzletember lett -, házasodni készül, és egy jómódú család lányát fogja elvenni. Donny bajban van, több tízezer dolláros tartozást halmozott fel, és végül arra az elhatározásra jut, hogy felkeresi évek óta nem látott fiát. Az esküvő előtti hétvégén beköltözik a fiatalokhoz, és nekilát bepótolni az elmulasztott éveket, teljesen felforgatva ezzel a hétvégi ünnepséget, és Todd addigi életét."

Először is szép estét kívánok mindenkinek, megérkeztem az első film kritikámmal, amiben nem másról, mint a That’s my boyról fogok elmélkedni kicsit.

Kezdjünk is hozzá!

Szeretném leszögezni, hogy nálam csupán egyetlen név elég volt ahhoz, hogy garantáltan megnézzem a filmet és ez a név pedig nem más, mint a csodás Adam Sandler. Nálam ő az egyik IstenKirály ha színészekről van szó! Az eddigi összes filmjét láttam már és egyetlen olyat sem tudok mondani ami ne tetszett volna. Tehát a kérdésre miszerint miért és hogyan bukkantam rá a filmre a válasz ő maga.

A továbbiak spoilert tartalmazhatnak!

A történet 1984-ben kezdődik, amikor Donny még csak tizenhárom éves volt és egy Massachusetts-i gimibe járt. Már az első egy-néhány párbeszéd mosolyra késztetett hisz a főszereplő srác két barátja igazán mókás figura. Egyik sem éppen a lányok kedvence és eléggé erős utalásokat tesznek a tényre miszerint a magas fürtös srác ugyan így érez a női nemmel szemben. Donny a tojáshéjjal a seggén élő vagány úgy határoz neki elege van a csajokból, ő ezentúl az igazi nőkre fog bukni. Már meg is van a kiszemeltje egyik tanárnője személyében. Nem is késlekedett sokat megpróbálta elhívni egy randira, a keresztnevén szólította és elég felnőttes tevékenységre invitálta őt. Persze a nő rögtön büntetést szabott ki, a külföldön már oly bevált elzárást.

Meglepő vagy sem Mrs. McGarricle-t nem kellett sokáig győzködni, mi több ő az, aki rámászik a kissrácra. Vicces a szitu nem tagadom én is nevettem rajta, na de azért nézzük meg közelebbről ezt a dolgot. Donny csak tizenhárom a nőci pedig huszonöt körül lehet… Akárhogy is nézem ez minimum tizenkét év korkülönbség s tekintve, hogy kiskorú az érintett ott visít az ember fülében egy igen fontos és nagy súllyal rendelkező szó: Pedofília. Ha valakinek esetleg nem lenne tiszta a szó jelentése, akkor most kisegítem kicsit. A pedofília alatt felnőtt emberek nemileg éretlen gyermekek iránti szexuális vonzódását értjük. Igen komoly dolog és szerencsére a törvény bünteti az efféle cselekedetet. Az ok, amiért egyáltalán bele mentem most ebbe a témába az az, hogy ha kicsit jobban belegondolunk elég bizarr, hogy egy vígjáték alappilléreként szolgál. Ők mégis képesek voltak olyan módon tálalni az egészet, hogy az emberek ennek ellenére nevessenek rajta. Szóval nem tudom eldönteni kiben van több defekt a filmes gárdában vagy bennünk? Ezt sosem tudjuk meg valószínűleg, de hát talán mindegy is.

Térjünk vissza a cselekményekhez és a vidám gondolatokhoz.

Miután elég intim és vicces helyzetben találják őket az egész iskola mi több a média is tudomást szerez Donny Levine-ről, akit a világ legmenőbb csávójának kiáltanak ki a történtek miatt. Persze a tanárnő börtönbe kerül a bökkenő viszont az, hogy ebből a nagy románcból születik egy gyerekük…

És itt ugrunk úgy harminc évet. Donny egy legatyásodott médiasztár, aki zűrből zűrbe keveredett az évek során pont úgy, ahogyan most is. Kitől kérhetne segítséget, ha nem a fiától aki jó munkával és élettel rendelkezik. No, de ne feledkezzünk meg arról az icike-picike problémáról, hogy Todd – aki névváltoztatása előtt Hansolo volt –, nem tartja a kapcsolatot alig tizennégy évvel idősebb apjával, mi több még azt is tagadja a környezetében élők előtt, hogy egyáltalán él. Todd esküvőre készül egy szép lánnyal, Christinával, aki nem mellesleg egy igen tehetős család egyetlen leánykája. A mennyasszonyt Leighton Meester testesíti meg akit én személy szerint nagyon kedvelek. A Gossip Girl című sorozatban ismertem meg és már az elejétől kezdve ő volt az egyik kedvencem belőle. Donny persze megpróbál ismét a fia közelébe férkőzni és bár első sorban csak a pénz miatt teszi, a későbbiekben kicsit változnak a dolgok. Rengeteg galibát okoz és sok-sok vicces pillanatot szerez nekünk.

Személy szerint a legénybúcsús rész volt a kedvencem, amikor apa és fia, na meg a nagybácsi Vanilla Ice együtt partizzák át az éjszakát. Muris volt, amikor apa biciklizni tanítja a harmincéves fiát vagy amikor bowlingoznak és a golyó helyett önmagukat használják a tarolásra.

Néhány szó a színészi munkáról:

Adam Sandler: Róla nem igazán tudok negatívumot mondani, hisz ő Adam! Persze az idő múlása már rajta is meglátszik, a játékán viszont ez semmit sem változtat. Remek színész és mindig az is marad.

Leighton Meester: Nem sok filmjét láttam még, de amiben láttam jól alakított. Jól áll neki ez a hisztis, parancsolgatós szerep. Tetszett az alakítása, persze Oscar ezért még nem jár neki.

Andy Samberg: Neki szerintem tipikus komédiafilmbe illő feje van. Tudom talán ez kicsit furin hangzik, de tényleg így gondolom. Az alakítása szerintem jó volt, én tudtam nevetni rajta, persze ettől ő még nem lett nagy kedvenc nálam.

Összességében ez egy jó film lett. Sean Anders remek rendezői munkát végzett. Többek között az ő nevéhez fűződik a Túl jó nő a csajom, a Szextúra, Mr. Popper pingvinjei, Dumb és Dumber – utóbbi kettőben forgatókönyvíróként működött közre.

Tehát mindenképpen ajánlom a megnézését és nem csak fiatalok számára. Társaságnak jöhetnek a haverok, vagy tesó, de akár egy családi mozizásra is alkalmas lehet. A jó hangulatot mindenképpen megalapozza.

Értékelés: 

Ez lenne az én véleményem, de kifejezetten kíváncsi lennék a tiétekre is! Kinek, hogy tetszett, esetleg kérdés óhaj-sóhaj?

Köszönöm a figyelmet!

P. Sawyer

Maggie Stiefvater - Shiver

Maggie Stiefvater

Shiver

(Borzongás)

"Grace évekig figyelte a házuk mögötti erdőben a farkasokat. Van egy sárga szemű farkas - az ő farkasa - akinek jelenléte nélkül mára már szinte élni sem tud. Eközben Sam kettős életet él: télen a fagyos erdőben, a farkas falka védett közegében, egy merész lány csendes, távoli társaként, nyáron pedig néhány értékes hónapig emberként… amíg a hideg újra vissza nem változtatja őt.Most azonban Grace találkozik a hihetetlenül ismerős sárga szemű fiúval, akitől még a lélegzete is eláll. Az ő farkasa. Annak kell lennie. De Samnek a tél közeledtével keményen kell küzdenie, azért, hogy ember maradhasson vagy ellenkező esetben elveszíti önmagát és Grace-t egyaránt.”

Nos, hol is kezdjem? Ezt a könyvet még születésnapomra kaptam két évvel ezelőtt. Legelső sorban a gyönyörű borítója fogott meg és alig vártam, hogy olvashassam. Még az nap bele is kezdtem és első pillanatban megfogott benne valami. Ami kifejezetten tetszett az a szemszögek váltakozása volt. Jó volt nem csak a lány szemén, gondolatain keresztül látni a dolgokat, hanem betekintést nyerhettünk Sam fejébe is.

Igyekszem nem spoilerezni vagy legalábbis csak nagyon kis mennyiségben.

A történet ugye azzal kezdődik, hogy a Mercy Falls-i erdő farkasai lecibálnak egy kislányt a házuktól alig néhány méterre lévő hintáról. Csúnya sebeket ejtenek rajta, de a kicsi lány furcsa mód csendben tűri a megpróbáltatásokat. Már azt hinné az ember, hogy Maggie – az írónő –, már rögtön az elején kinyír valakit, ráadásul egy ártatlan leányzót, de akkor felbukkan egy sárga szemű farkas, aki küzdve magával és a falkatársaival megmenti a lányt.

Ezek után ugrunk hat évet a pici lány már nem is olyan pici, de az emlékei kicsit sem halványodtak el ez idő alatt. Nem tudta elfeledni azokat a sárga szemeket, melyek tulajdonosa megmentette őt akkor azon a napon. Így hát folyton várta a felbukkanását. Az óta az incidens óta minden egyes télen, a karácsony közeledtével egyre izgatottabb lett hisz ez csak egyet jelentett még pedig, hogy újra láthatja őt, az ő farkasát. Először bevallom nagyon nem értettem miért van minden egyes fejezet elé odaírva hány fok van éppen aztán minél több oldalt hagytam magam után, rájöttem igenis elég nyomós ok van rá. De erre majd visszatérnék kicsit később.

Ami kicsit zavart az az volt, ahogy Grace szülei viselkedtek. Egy újabb példa arra az esetre, amikor a mindig jó viselkedő, okos, szófogadó gyerek szülei valójában le sem szarják mi történik a gyerekükkel. Úgy élnek egymás mellett mintha szimpla lakótársak vagy nem is tudom kik lennének és mint azt az Alkonyat széria esetében is tapasztalhattuk inkább a gyerek tölti be a „nevelő” és a „felelősségteljes” posztot. No, mindegy ez csak egy apró negatívum a könyvvel kapcsolatban.

Nem kell túl sokat várnunk, míg végül a farkas megjelenik Grace előtt végre Samként is. A lány nem lepődik meg túlzottan hisz elég utalást tesz arra mennyire nem tartja hétköznapi farkasnak sem őt sem a többieket.

Ami Samet illeti egészen más karakter, mint amit mostanában megszokhattunk, hisz a könyvek többségében a főszereplő srác egy iszonyú menő, sármos rosszfiú, akiért mindenki epekedik, stb. de itt nem! Az odáig stimmel, hogy egy helyes pasiról van szó és a rikítóan sárga szeme csak még vonzóbbá teszi őt, de és itt jön a különbség Sam roppant visszafogott, félénk, kifejezetten aranyos fiú. Mégis akárcsak a rosszfiúk ő is képes melengetni az ember lánya szívét. Kifejezetten tetszett az, amikor dalokat, verseket szövöget bele a gondolataiba.

Ami kicsit vicces az az, hogy megismerkedésüktől kezdve minden éjjelt Grace szobájában tölt Sam, és a lány szüleinek ebből semmi sem tűnik fel, ami még inkább alátámasztja, amit fentebb írtam, nem figyelnek a lányukra, nem viselkednek igazi szülőként. Ami persze első gondolatra tök jól hangzik, hisz végül is azt csinál, amit akar vagy mi fene, de ha odafigyelünk észrevehetőek az utalások melyeket Grace tesz arra, mennyire szeretné, ha az apja és anyja néha igenis megmondaná mit tegyen, ha törődnének vele kicsit…

Már ebben az első kötetben betekintést kaphatunk Sam kicsit sem boldog gyerekkorába illetve azokba az időszakokba, amitől kezdve a kicsi Sam élete teljesen megváltozott. Engem kissé lesújtott a szülei viselkedése és nagyon sajnáltam azt a pici fiút. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezentúl szemernyi jóérzést sem táplált irántuk mi több nem túlzás, ha azt állítom undorral töltött el a tettük. Pontosan nem térnék ki a történtekre, mert az már túl sok spoilert tartalmazna, ráadásul sokkal nagyobb hatása van, ha akkor és ott olvassátok először.

Az első kötet leginkább egyfajta beteljesülésről szól. Annak a vágynak a beteljesüléséről, amit a két főhős érzett az elmúlt évek során. Végre megismerhetik egymást, együtt lehetnek a kérdés csak az, hogy meddig? Mint mondtam a könyvben végig feltűntetik a hőmérséklet váltakozást. Kezdetben hideg van, tél, ami meg adja a sztori alap pillérét ugyanis Samnek ilyenkor még farkasbőrben kéne lennie. Sam elmagyarázza Grace-nek, Beck – Sam nevelőapja és segítője miután farkassá lesz –, elméletét miszerint az átváltozásaiknak a hőmérséklethez van köze. Télen farkasként kénytelenek élni, aztán amikor kellően felmelegszik az idő, visszaváltoznak. Ezt a témát persze elég hosszan és sokszor átrágják, és minél többet beszélnek róla, annál inkább hiszik nem ez az igaz magyarázat. Ami még nagy dilemmát okoz a sztoriban maga a tény, hogy Grace-t akárcsak anno Samet megharapták ő mégsem változik/változott át. Ami még fontos az a küzdelem, amit a főhősök vívnak azért, hogy Sam, Sam maradhasson. A történetben szerepet kap egy igen nagyszájú, a suli dívája stílusú lány Isabel, akinek bátya különös körülmények közt halt meg. Az utálatos viselkedése ellenére nekem kifejezetten szimpi a lány és a későbbiekben ez csak még inkább így van. Együtt próbálnak kitalálni valamit majd a könyv végén, amikor megtalálják a megoldást jön a dráma és az izgalmas, körömrágós rész, izgulhatunk Samért, és azért vajon sikerül-e meggyógyulnia. Azt, hogy mit találnak ki, inkább nem mondanám el, mert ezek a spekulációk teszik érdekessé, izgalmassá a könyvet. Összességében azt kell mondanom, hogy nekem tetszett a történet, a karakterek igazán kedvelhetőek és a Twilightos szerencsétlenkedős Bella után jó volt egy talpraesettebb Grace-szel találkozni.

Maggie Stiefvater jól eltalálta ezt a farkasos vonalat és egy egészen más úton-módon mutatta be őket nekünk. Én a tízes skálámon egy erős hetest adnék ennek a könyvnek, de kifejezetten érdekel a ti véleményetek, meglátásaitok a könyvvel kapcsolatban.

Értékelés: 

Ez az én véleményem, de kifejezetten érdekel a ti véleményetek, meglátásaitok a könyvvel kapcsolatban!

Köszönöm a figyelmeteket!

P. Sawyer

Blognyitás!

Sziasztok!

Már régóta gondolkodtam egy ilyen blogon tekintve, hogy imádom a könyveket és a filmeket is, véleményt alkotni róluk meg még annál is jobban szóval miért ne tehetném meg úgy, hogy ti hozzátok is eljusson? Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg ilyen témájú blog létezik már, de hiszem, hogy azokat, akik a történeteimet olvassák esetleg igényt tartanának az efféle megnyilvánulásomnak is.

A blogról kicsit részletesebben:

Ide az eddig vagy éppen olvasott illetve látott könyvekről, filmekről alkotott véleményem fog felkerülni, kisebb ismertetővel párosítva. Minden alkotás pontozásra kerül, melyet csillagokkal fogok jelölni.

A „kritikák” változó időközönként fognak felkerülni a blogra tekintve, hogy a könyveket melyek a hosszú listámon szerepelnek be kell szereznem, a filmeket meg kell néznem ami idő igényes. Aki ismer engem tudja, hogy annyi filmet láttam már eddigi huszonegy évem alatt amit felsorolni sem lennék képes. Könyvek terén még nem olyan hosszú a sor, de mivel egy ideje nagy szerelmese vagyok az olvasásnak ezt szándékomban áll bővíteni.

Fontos, hogy mindamellett amiket én kiválasztok műveket – legyen szó írott vagy mozgóképi alkotásról –, ti is ajánlhattok illetve kérhettek véleményt kedvenceitekről vagy éppen ellenkezőleg kevésbé szimpi filmekről, könyvekről. Ezt megtehetitek chatben, komiban vagy akár e-mailben is.

Amennyiben bármi kérdés óhaj sóhaj felmerül bennetek, nyugodtan írjátok meg nekem, a blogon minden elérhetőséget megtaláltok.

Üdv: P. Sawyer